Moszkvai Őrkutya Fajtamentők

A velünk történt rovatunkban, leírunk néhány történetet a teljesség igénye nélkül, amely vagy szomorú vagy vidám, vagy tanulságos vagy érdekes, de mindenképen érdemes arra, hogy leírjuk és mások is olvassák!

2009. december 04.

Ma rendszereztem egy kicsit a képeket és találtam egy jó képet, amikor együtt volt még a csapat.....Mindig hiányozni fogtok Nati és Ogre. :-(

2009. november

Mach Örzője Ada Narimen - Léna - az új családtagunk megérkezett hozzánk. Már jártunk vele kutyasuliba, kicsit szeleburdi, kicsit neveletlen, de értelmes kislány, reméljük jó társa lesz Bellonak!

2009. nyár - ősz

Nyáron és ősszel annyi minden történt és olyan sok kutya fordult meg nálunk vagy kerestünk nekik gazdit hogy több oldalon lehetne róluk írni!
A nekik sikerült rovatban a sikeresen örökbe adott kutyákról képes beszámolók is vannak, ezért még egyszer nem írnám le. Azonban van két kutya akinek a történetét szeretném leírni kicsit hosszabban, mert tanulságos.

1. Ogre.
Ogre 2008. januárjában került hozzánk, úgy hoztuk el a volt gazdájától, hogy Ogre elég ingerszegény környezetben pár m2-en élte eddigi életét. Ezért mindenre rácsodálkozott amit látott, hallott. Nem ismerte a kutyákat, embereket, autókat. Amikor hozánk került néma volt, soha nem ugatott, nem értett semmit. Nem hallgatott a nevére, nem jött oda, nem ült le....semmi...mintha egy most született kis kölyök lett volna. Viszont óriásira megnőtt, ezért elneveztük Ogrénak. Eleinte féltünk odaengedni bármilyen kutyához, mert nem tudtuk hogyan reagál rá....de azért próbálkoztunk, előszőr szuka kutyánkkal Natival. Ogre első találkozása mindkettőjüknek döbbenet volt. Nati megdöbbent, hogy van kutya amelyik nála nagyobb, Ogre meg még nem találkozott sosem kutyával. Első reakciója az volt, hogy a két első lábát a földre tévre, farát felemelve, farkát csóválva, mint egy kis kölyök kutya játszani hívta Natit. - hurrá...legalább egy kis alap megvan benne - Nati elég furán nézett rá......ekkora kutya és úgy viselkedik, mint egy kölyök....nem játszott vele sajnos....megszagolgatták egymást, aztán semmi....Hát elővettük Bellot is, a másik kan kutyánkat. Ő vele rögtön elkezdett játdzasni szintén és Bello "vette is a lapot". Körbe-körbe rohangáltak az udvaron! Na eekor beszállt már Nati is. Ők hárman azóta is jó csapat. Egyik sem bántja a másikat. Ogre azóta nagyon sokat tanult, főleg a többiektől. Már tud ugatni, házat őrizni, hallgat a nevére, már ismeri a pórázt, tud sétálni és most már szeret utazni is. Ami még nagyon érdekes, hogy Ogre alapvetően vegetáriánus, nem nagyon eszik húst...inkább kenyeret, kekszet....zsömlét....stb. Ogre 2009. november közepén szerető gazdira talált.

2. Jill.
Úgy látszik mindig sajnálatos események sorozata kell, hogy megtörténjen ahhoz, hogy utána történjen valami jó is. Jill második gazdája szintén meghalt. A gazdi fia és anyukája hívtak minket, hogy ők nagyon szeretik a kutyát, de ők nem tudnak vele úgy foglalkozni, ahogyan kéne, ezért segítsünk nekik. Elmentünk hát Jillért, Jill tényleg elég rossz helyzetben volt, bezárva egy kis helyre, sétáltatásra nem volt esélye sem, mivel a gazdi fia és anyukája is súlyos betegek. Ezúton is tisztelem őket ezért, hogy képesek voltak annak belátására, hogy a kutya életét nézzék és segítséget kértek a kutya érdekében. Köszönjük Jill nevében. Nagyon kedvesek voltak és látszott rajtuk, hogy nagyon szeretik Jillt, de tényleg nem tudnak a kutyának sem helyet, sem foglalkozást biztosítani. Ez a drága kis szuka kutya úgy jött elő, mint egy kis hordó, nem is jött, gurult....sajnos a mozgáshiánya miatt elhízott. Az utazást nagyon jól bírta. Közben meghidettük Jillt és hamarosan többen is jelentkeztek rá. Rengetegen pénzt is ajánlottak volna egy ivaros szukáért, szaporítási céllal. Nagyon nehéz volt egy telefon alapján eldönteni, hogy vajon ki lenne a megfelelő gazdi. Aztán egy nap csengett a telefon és Balaton közeléből kaptunk egy hívást, hogy őket érdekelné Jill. Elmondtam amit tudni kell Jillről és ők voltak az egyetlenek, akiket nem érdekelt, hogy törzskönyves-e vagy sem, ivaros-e vagy sem, csak az volt az érdekes, hogy örökbefogadható és más nem. Végül is ők lettek Jill gazdái, Jill végtelenül türelmes és alkalmazkodó kutya, jelenleg is 3 másik kisebb kutyával osztja meg a gazdikat! Amióta elkerült tőlünk, sokat fogyott és tudjuk, hogy Jill elérte a végállomást, innen már nem lesz több átszállása. Köszönjük az új gazdiknak, hogy vigyázznak és nevelik Jillt, valamint köszönjük nekik, hoyg elhozták a 2009.10.24-én tartott Moszitalálkozóra Jillt. Azóta Jillt meglátogathattuk "élőben" is a gazdiknál....hát csak annyit szeretnék mondani, hogy ha a világon az embereknek csak a fele lenne olyan, mint Jill és többi kis rosszcsont gazdái, már jobb lenne a világ. Ugyan is ők igazi nagybetűs GAZDÁI a kutyáiknak és mindent megadnak mindegyiknek kivétel nélkül. Köszönjük.

2009. nyár

1. Egy hétvégén telefont kaptunk, miszerint menjünk azonnal ahogyan tudunk, mert rohangál egy moszkvai az úton Gödöllő mellett. Hát elindultunk. Felszerelkeztünk mindennel, pórázzal, jutalomfalattal, szájkosárral, nyugatóval.....minden esetre.... Már úton voltunk, a hölgy még kétszer ránk telefonált, hogy ho vagyunk már? Hiába válaszoltunk neki, hogy úton vagyunk és nem 0,5km-ről jövünk, legalább 1 - 1,5 óra amíg odaérünk.....Aztán odaértünk, egy patak patrján kerestük a futkosó moszit, ahol a hölgy mondta, kérdezősködtünk az ott kutyát sétáltató emberektől, hogy láttak-e erre nagy termetű bernáthegyi kinézetű kutyát ? ( Azért mondunk bernáthegyit mindig, mert így általában az emberek 99%-a tudja miről van szó, moszkvai őrkutya esetében még elég rossz a "felismerési" arány) Kb. a 10. ember után még mindig semmi...... nem hittük el, hogy itt vagyunk a helyszínen, már lejártuk a lábunkat és egy ekkora kutya csak úgy felszívódik? A hölgyet nem értük el többet hiába hívtuk a mobilt......mivel senki nem látott még csak hasonló kutyát sem, ezért csalódottan mentünk haza.....Kidobott idő és kidobott pénz......:-(


2. Emailben érkezett egy megkeresés egy németjuhász kutyáról. Gazdája egy idős néni volt aki meghalt, de a kutya, mint örökség ott maradt. Az örökösök nem foglalkoztak a kutyával, kikötötték az addig a lakásba is bejárt, végrelen kedves 12éves szuka kutyát és szó szerint étlen-szomjan hagyták. A szomszédok hívták német-juhász fajtamentőket, de azoknak Monor túl messze volt Budapesttől(!), ezért nem tudjuk igazán mi módón, de minket hívtak fel. Ez hétközben volt, de sajnos nem tudtunk kimenni azonnal, ezért pénteken délután mentünk ki. Teljesen véletlenül a "gazdái" ott voltak, pakolták ki a házat. Mi odamentünk, a kutya rettenetes állapotban volt, víz legalább votl előtte, de rettenetesen sovány volt, a fülét kicsépték és mekpték a legyek, meleg lévén a saját ürülékében feküldt, mivel a lánc kb 2 méteres volt. Iszonyatosan büdös volt. Nehezen bírtuk ki, hogy higgadtak maradjunk, megkérdeztük, hogy elvihetnénk-e a kutyát. A váalsz az volt, hogy ó hogyne persze, ez egy törzskönyves németjuhász, fizessünk érte 80.000Ft-ot (!) és már vihetjük is. Na erre a monori hölgy aki szólt nekünk "begőzőlt" és azt mondta, hogy a kutyát most azonnal vegyék le a láncról, különben azonnal megy a rendőrségre és feljelentést tesz állatkínzásért. Röhögtek.... Mi erre elővettük a fényképezőgépet....ekkor már nem röhögtek....mondtuk, hogy csinálunk néhány fotót és megyünk a rendőrségre....Na erre erőkerült egy póráz és oltási könyv, majd a kezünkbe nyomták akutyát és azt mondták, hogy takarodjunk el innen. A törzskönyve sajnos nem került elő, az oltási könyvében pedig nem volt semmi azonosító, tetoválás sem.....nem vagyunk benne biztosak, hogy tényleg volt neki.....bár ez ugye nem változtat semmit a kutya életén....
Önkéntesünk elvitte állatorvoshoz, ott chipet néztek benne, nem volt, Jenny(ez lett a neve) kb .12 éves volt az állatorvos szerint, már őszült....itt-ott........A füle kezelve lett, meggyógyult azóta. Ideiglenes befogadónkból közben végleges gazdi lett. Jenny-ről az utolsó információnk az, hogy jól van.

2009. tavasz

1. Morcos története:
Egyik nap szokás szerint csöngött a menhely telefonja, egy fiatal férfi keresett minket. Egy 11 éves kezelhetetlen, sokat ugató kutya miatt hívott. Egy közép-ázsiai miatt, ő volt Morcos. Elmondta, hogy a kan kutyus 11 éves és édesapjáé volt a kutya, de ő meghalt, azóta Morcos minsig kiszökik, sokat ugat....ne találja a helyét, igazából altatás várna rá, mert nem lehet vele mit kezdeni. Mi azonnal azt mondtuk, hogy elemgyünk a kutyáért. Így is lett, bár Mocos elhozatala szinte 1 napunkba telt, mert az ország tőlünk legyik legtávolábbi pontjára kellett menjünk érte. Korán reggel indultunk, szerencsére könnyen odataláltunk. Megláttuk Morcost, vittünk magunkkal jutifalatot, azzal próbálkoztunk. Persze Morcos hozta a formáját, kiszökött.....gazdája szaladt utána, az utca végében meg is lett....de ennyi ....Morcos nagyon barátkozó volt, nem volt agresszív, nagyon hamar megbarátkozott velünk, abszolút kedves kutya volt. Gazdája is csodálkozott, hogy ilyen barátságos! Szó nélkül beszállt a kocsiban lévő ketrecbe és egész úton haza felé meg sem nyikkant! Megkaptuk Morcos törzskönyvét, oltási könyvét és eddigi minden papírját. Gazdája nagyon kedves volt és nagyon örültünk neki, hogy megkaptuk Morcost! Morcos mindössze 1(!) napot volt a menhelyen. Egy idős házaspár vitte el, akiknek elpuszult a kutyájuk és pont egy ilyen öregúrra vágytak, mint Morcos! Köszönjük mindenkinek a segítségét. Morcosról azóta annyit tudunk, hogy boldogan éli életét és nagyon-nagyon szeretik kedves, okos jelleme miatt, ugyanakkor jó házörző és jelzőkutya, ha kell előveszi a hangját!!! Reméljük még sok boldog perce lesz Morcosnak!